Második rész - Reggel

-Jasmine szemszöge-

- Jasmineee! - hallom ahogy a srácok kiáltanak fölöttem. Azt hiszem, a hideg parkettán fekszem...  Kinyitom a szemem, és a One Direction kócos haját és gyönyörű mosolyát látom. Akkor tehát nem álom volt.... Bár nem sok mindenre emlékszem...

- Jó reggelt. - ülök fel a parkettán. - Én mit keresek még mindig itt, veletek?

- Pff, passz, mi sem tudjuk. - válaszol Louis.

- Bocsi mindenért.... De szerintem mennem kell... Ja, meg köszönök mindent! - állok fel sürgősen, de azt veszem észre, hogy Zayn sietősen takarja el szemeit. Mintha valami olyasmit látna, amit nem akarna.

- Hé, áll, állj, állj! Nekem nem szabad fél mesztelen lányokat stírölni! - kiált fel és elfordul előlem.

- Mi? - gyorsan magamra pillantok.... Na és mit látok? Egy olyan 20 mérettel nagyobb fekete felsőt magamon, amin átlátszk az én fehér franciabugyim... Király...- Úristen! - behunytam hirtelen a szemem közben takargattam kezeimmel a hátsó felem....... Tuti kivörösödtem.. Liam gyorsan kifutott a nappaliból.

- Szinglik, segítsetek a lányon! - emeli szemeit a magas plafon elé Louis.

- Na és mégis hogyan? - néz Louisra Niall.

- Az egyikőtök takarja hátulról a másik meg előről, majd beviszitek a fürdőbe, hogy felöltözzön. - adja az egyetlen életmentő ötletet Louis. Nem hiába, tegnap lett 22!

- Na, akkor én beállok a háta mögé, Niall te meg állj elé. - beszél Harry.

- Na de én mentem, sziasztok. - rohan ki Louis is.

- Na, indulhatunk a fürdő felé? - kérdezi Harry. Én megszólalni sem tudok szégyenemben, Niall mond egy aha-t és indulunk.

Egész jól megy, kivéve azt, hogy mindjárt felrobbanok.... Mikor a lépcsőhöz érünk, mondja Niall, hogy vigyázz! Lépcső! De már túl késő volt, megbotlottam a lépcsőfokban, és rádőltem Harryre, aki kidőlt a földre, de vele együtt én is. Egyből a felsőt húztam lefelé... Szerencsére nem csúszott fel olyan sokáig, de egyből pánikba estem. Harry egy akkorát sikított, hogy miatta én még nagyobbat sikítottam Niall meg közben majd össze esett a nevetéstől... Harry is röhögni kezdett. Mindenkiből ömlött a jó kedv, kivéve engem, aki azt sem tudta mit csináljon a helyzettel... Az egész egy brilliáns jelenet volt...

- Jól vagy? - kérdezte Harry halkan, közben abba-abba hagyva retardált nevetéseit. Én persze megint meg sem szólaltam. Megértette, segített felállni, szólt Niallnek, hogy folytassuk, bólíntott és indultunk fel a lépcsőn. Rágcsáltam a körmöm és a hajammal takartam a fejem, majd végleg beértünk a cél vonalba. Gyorsan kinyitottam a fürdőszoba ajtót, befutottam és visszazártam az ajtót.

- Fhu, végre! - sóhajtozok csöndben.

- Kell esetleg tiszta törölköző, vagy valami? - kérdezi Harry az ajtó mögül.

- Kösz, de nem Harry, nem akarok zuhanyozni. Inkább egy fogkefét nem tudsz adni, akit még senki sem használt?

- Fhu, szerintem vannak ott újak a bal oldali szekrényben..Asszem, a harmadik polcon. - mondja Niall.

- Oké, köszi. - kutakodok egyből a fogkefe után. - Meg van! - kiáltok fel.

- Kell még valami? - kiabál be Niall.

- A ruhám. Az jó lenne! - válaszolok.

- Na és mééég valami? - kérdezi Harry.

- Egy fésű, meg a táskám jó lenne.

- Oké, na és mééég valami? - kérdezik egyszerre.

- Nem, köszönöm. - hagyom abba véglegesen a szükségletem kielégítgetése kérését.

- Na akkor sietünk! - kiáltotta Harry.

Hamar végeztem, 15 percen belül. Fogat mostam, arcot mostam, felvettem a tegnapi krémszínű ruhácskát, megfésülködtem, kivettem egy hajgumit a picike táskámból (ami szerencsére volt nálam), felfogtam vele a hajam, és késznek nyílvánítottam magam.

Félénken lesétáltam, aztán a fiúk csörömpölését hallgattam, majd elkezdtem abba az irányba haladni. Aztán kikötöttem a konyhában.

- Na, akkor előlről; Jó reggelt skacok! - vágtam olyan, "hupsz" pofát...

- Szia! - köszöntek vissza.

- Nem érzed magad kényelmetlenül esetleg vagy valami? Tényleg sajnálo-juk. - beszélt Harry.

- Hát nincs mit sajnálni, de szerintem nem kérdés, hogy kényelmetlen volt és eléggé ciki... Én csak... Ahj. - néztem csupasz lábujjaimat.

- Semmi baj, megértjük. Rendes lány vagy. - mosolyog Niall.

- Nem akarsz leülni, beszélgetni, megreggelizni? - kérdezget Liam.

- De, szívesen. - próbálok mosolyogni, aztán leülök az egyetlen üres székre, ami Liam és Louis mellett van.

- Itt van az asztalon egy kis tükör tojás, pirítós, fokhagyma, szalámi, ketchup,majonéz, mustár, sajt.. Meg még mit tudom én...Vegyél amennyit és amit csak akarsz! - mondta Zayn egy kis mosollyal az arcán.

- Zayn, van a lánynak 2 működő szeme. - nézett Harry Zayn-re azzal a tipikus "hát te hülye vagy" fejjel. Erre Niall meg Louis annyira röhögött, hogy szinte majdnem lehúzták a terítőt a rengeteg kajával az asztalról.

- Jól van na, csak kedves akartam lenni! - háborodott fel.

Jó kis reggeli volt, csak akkor sem tudtam ellazulni olyan jól a reggeli ébresztés miatt. Így hát megkérdeztem őket a tegnap estéről egy kis idő múltán.

- Na, és, fiúk, ti, mire, emlék,-eztek, a tegnapi, éjszakáról? - kérdeztem teli szájjal.

- Te, mire emlékszel? - kérdezték gyorsan egyszerre.

- Hát, öhm... Valami limuzinra, 2 testőrre meg a nagy tömegre... Már még arra sem emlékszem, hogy hogy találkoztunk... Meséljetek már valamit! - füllentettem egy csöppet. Sokkal többre emlékszem, de kíváncsi vagyok, hogy mit mondanak el, mi igaz s mi nem.

- Hát öhh...  Én kezdhetem? - kérdezi Louis.

- Hát persze. - mosolyogtam.

- A két testőr elment, mikor megtalált minket,  aztán mindenkit ölelgettél meg höha - mondott volna valamit Louis, de Harrynek valami baja volt és rugdosta Louis-t.- Utána meg már csak buliztunk... Az utolsó emlékem az, amikor Liam meg Sophia abba hagyták a kanalasdit és a Pitbull - Timber ft. Ke$ha című zene indult el... Ennyi. - mesélte Louis. Azután a többi 4 fiú se mondott sokkal többet... Egy szót sem ejtettek Harry-ről, hogy mit művelt... Ez hihetetlen..... Hogy tudnak így hazudni? Sokkal többre emlékeznek ők.... Harry meg úgy dumált magáról, mint egy ártatlan kisangyal...

-  Na és mik ezek a ruhák a házban, meg rajtam az a gigantikus póló reggel? - térek rá arra, ami jobban foglalkoztat.

- Amikor reggel kimentem a teraszra  elszívni egy cigit, találtam egy papírt a kávézó asztalon... Olyasmi feliratok voltak rajta, mintha felelsz vagy mersz-et játszottunk volna. - világosított fel csöppet Zayn.

- Én meg egy üveget találtam a nappaliban a ruhák alatt. Van egy olyan érzésünk, hogy az öltözősdi változatát játszottuk a felelsz vagy mersz-nek... - beszélt Liam.

- Hát, ezek szerint én is így gondolom... De, akkor nem emlékszik senki egymás meztelen testére, meg ilyenek? - mered ki a szemem rájuk.

- Egyáltalán nem.. Nem, dehogy! Nem.. - jöttek a válaszok.

- Értem... Na de a póló rajtam reggel? Az hogy került rám? - nézek érthetetlenül.

- Valószínűleg én adtam oda aludni neked, mert az én felsőm volt rajtad. - húzza el száját Harold.

- Értem.. Az jó! - bólogatok. Niall viccesnek találta ahogy bólogatok és megint röhögni kezdett...

Lassan meg is reggeliztünk, elég jól telt a srácokkal a reggel. Olyan hihetetlen, hogy a srácok lakásán aludtam Louis partija után, ahová én nyertem el a jegyet! Annyira ahw!

-Harry szemszöge-

 

- Nekem mennem kellene...

- Jaj, ne mááár! - mondjuk mind az öten.

- Kísérteties ahogy egy csomó mindent egyszerre mondtok ki ilyen gyakran! - nevet Jasmine.

- Tudjuk! - nevetünk mi is.

- Jaj, hagyjátok már abba! - szól le minket.

- Oké. - folytatjuk továbbra is.

- Na jó, tényleg megyek... - húzza tovább magassarkúját.

- Várj! Adj telefonszámot, hogy később is elérhessünk! - kiált fel Niall.

- Oké, adjátok a telefonotokat, én meg odaadom az enyémet és ti meg az enyémbe írjátok be a sajátjaitokat. - nyújtja iPhone-ját. Mindenki beleírja egymás telefonjába a számot, majd rákérdezek Jasmine-re.

- Hogy akarsz hazamenni? - kuncogok.

- Gondoltam, hívok egy taxit.

- Mi lenne, ha én vinnélek haza? - tálaltam fel az ötletet.

- Hát öhh, nem hiszem, öhm, nem lenne szerintem jó ötlet.... Nem, mert akkor holnap tele lesz minden, hogy velem kocsikáztál... Ahj... Nem jó ötlet..- hezitált..

- Jaj ne csináld már! Megmondod a címed, beírom a GPS-be én meg csak vezetek. Na? - mosolygok egy nagyot.
- Cc, aöhmj - körözött a szemeivel, vakarta a fejét, kattogott vagy fél percig, majd így szólt:
- Jó.- mosolygott egy picit. Azért belül mégiscsak örülhet, hogy én viszem haza. - Na, de akkor induljunk meg, mert már dél lesz... Késésben vagyok...
- Honnan is? - vágtam ilyen "uh de fontos személy vagyok blablabla" fejet.
- A barátnőimtől... - nyújtja ki rám a nelvét. - Na, jössz? - állt fel a kanapéról és sétált ki a bejárati ajtóhoz.
- Cch... - vágtam grimaszt míg nem látta, majd én is felálltam, kimentünk a bejárati ajtón.
Elvezettem a garázshoz, de azt mondta azt a kocsit vigyük, amin a legkevésbé lehet belátni. (persze csak miután csodálkozott az autókban)
Beszálltunk a fekete Range Rover-embe. Beállítottam a GPS-t és már indultunk is.
Hatalmas csönd volt a kocsiban. Muszáj volt valakinek megtörni a csendet, és nekem kellett, mert ő csak kifelé bámult az ablakon.
- Amúgy mi is a vezetékneved? - kérdezem laza 5 perc után.
- Clark. - válaszolt.
- Szép vezetéknév. - beszéltem a kormány mögül.
- Ühümm.. Na ás mi a tiéd? - mondta egy kis kacagással.
- Az enyém... Az enyém Horan. mosolyogtam ki az útra.
- A tiéd is tetszetős ám. - fordult a másik irányba és rám nézett.
- Ne tegyek be valami zenét? - kérdeztem.
- De, tegyél. Bekapcsolhatnád a Capital-t vagy a Hits-et. Ez a 2 a kedvencem. - válaszol.
- A Hits Radio-t én is szeretem. Akkor legyen az. - nyomom be a rádión a gombot.
- Oh, ez jó szám! - Jasmine reakciója mikor meghalljuk Jason Derulo-tól a Talk Dirty című számot.
- Ja, jó szám. - kezdek el táncolni a vállammal.
- Talk dirty to me Harrieeeh! - kezd el énekelni.
- Hahahahaha, all right then! - kacsintok rá és elkezdünk nevetni.
Egész kellemesen telik az út... Kicsit hosszú volt, főleg a forgalom miatt, de a GPS megoldotta, mert a legrövidebb utcákon vezetett át minket Jasmine lakásához.
- Azt hiszem, megérkeztünk...- csatolja ki övét az anyósülésen.
- Aha... - veszem le kormányról kezeimet.
- Akkor, öh, szia Harry! - próbál átölelni, én veszem az adást és én is átölelem.
- Szia! Majd akkor hívlak! - gyorsan észhez térek - Vagyis, akarom mondani, hívunk! - vakarom meg fejem búbját s mosolygok egyet. Kiszáll a kocsiból, és amíg be nem megy az épületbe én el sem indulok.
Kezd megtetszeni. Kár, hogy nem emlékszem arra, hogy hogy találkoztunk tegnap este, meg hogy milyen lehetett fehérneműben a felelsz vagy mersz játék közben. Hamarosan úgyis meg tudom. Harry Styles-nak senki sem tud ellenállni.


Első rész - Louis partija

2013.12.24. Kedd

*Jasmine szemszöge*

Éppen a barátnőimmel csomagoljuk az egymásnak szánt ajándékokat. 3-man lakunk az albérletben, Dorothy, Stacey és én. Már egy teljes éve, hogy a szüleink nélkül lakunk. Minden két hónapban egyszer meglátogatjuk őket. Dorothy 7 centivel alacsonyabb mint én, hosszú szőke haja van van mikor hullámosra formálja, van mikor csaj egyszerűen kivasalja, zöld szemei, és olyan Barbie stílusa van. Mindig ugyanannyi sminket használ, -kicsit többet mint én-, de ünnepekre mindig kék, lila, zöld szemfestéket ken fel szemhéjára. A rózsaszín szájfény nála sosem hagyható ki. Stacey is alacsonyabb nálam, körülbelül olyan 4 centivel. Imádja a magassarkúkat, de az ő stílusa inkább nőiesebb, mint Dorothyé. Neki fekete haja van, vállig érő. Ő mindig egyenesen hordja. Sosem látni fekete szemhéj tus nélkül. Kedvenc márkája a Louis Vuitton. (Nekem személy szerint nem a legtetszetősebb márka.) Rólam annyi, hogy ilyen szeleburdi lány vagyok. Nem igazán volt még komoly kapcsolatom, ellentétben velük, de nem is igazán vágyom rá. Egy éjszakásom még sosem volt. Az én hajam barna, én is szeretem a fekete szemhéj tust, na meg az alapozót. E nélkül a két dolog nélkül nem élek. Na meg a telefonom nélkül. A telefonom a másik felem. Minden hónapban új hátlapot veszek rá. Amelyik ruha megtetszik, felveszem. Az én stílusom olyan Little Mixes. Ja, és ha már idáig is eljutottunk, akkor a csajoknak NEM mondtam el, hogy én nyertem el a jegyet Louis bulijára. Sőt azt sem mondtam el, hogy JELENTKEZTEM rá. Ők mondták, hogy ők jelentkeztek, de én azt mondtam, hogy nem. Kérdezték, hogy, hogy-hogy nem jelentkeztem, én meg annyival lezártam, hogy úgy se nyerem meg. Tudom, ez olyan, mintha előre tudtam volna, hogy én nyerem majd meg. Mai programra meg azt hazudtam, hogy van egy srác, akivel randizni fogok. Azért hazudtam nekik, mert nem szeretném, hogyha ezért haragudnának, vagy irigykednének rám, vagy esetleg: szuper sztárnak tartanának engem. Úgyhogy, könnyebb volt, ha hazudtam.
- Na lányok, én kész vagyok! Mindent becsomagoltam... - értesített készenlétéről Dorothy. Mi bólintottunk egyet, aztán még azt is közölte, hogy megy készülődni.
- Szerintem én is befejeztem. Akkor Stacey, én is megyek öltözni...- mosolyogtam barátnőmre.
- Jól van, én is megyek mindjárt. - válaszolt.
- Megvárjalak?
- Nem kell. Menj csak.
Hát, beballagtam szobámba, elővettem a ruhát amit tegnap vettem, meg az ahhoz illő cipőt és táskát. Kikészítettem a franciaágyamra, és bementem zuhanyozni meg hajat mosni.
Miután készen lettem a hajammal és a sminkkel, felvettem a ruhát, a szerény kis fülbevalómat, meg pár gyűrűt. Imádom a gyűrűket. Belenéztem a tükörbe, de nem voltam nagyon elégedett az alakommal...

 Nem vagyok egy modell, de azért egy tehén sem... Olyan átlagos. Nem is érdekel...Nincs túl sok önbizalmam...
Bementem a nappaliba, a csajok már rég beszélgettek. Mivel csak Stacey-nek nincs se udvarlója, se barátja,(mármint...öhm nekem sincsen, de ez titok!) ezért ma Dorothy lesz vele, holnap én, aztán holnapután meg mind a hárman együtt leszünk. Nos nekem sincs egyik se, de úgy tudják, hogy ma lesz egy randim egy fiúval... Nos nem igazán ez az igazság, de ahogy mondtam, hazudok nekik.
- Hú de csinos valaki ma este! - tátja ki száját Dorothy, míg Stacey legyezi arcát kezeivel... Csak kicsit nem normálisak a barátnőim... Áh, csak kicsit!
- Gyere ide, had öleljelek meg szépségem! - áll fel a kanapéról Stacey.
- De imádlak! - ölelem meg.
- Gyere Dorothy! Csatlakozz már! - szólítja fel Stacey.
- Szeretlek titeket csajok! - ölelt át minket most már Dorothy is.
- Na, adjuk már át egymásnak az ajándékokat, izgatott vagyoook! - bújtam ki közülük. Mindenki egyszerre kiáltotta, hogy 'OKÉÉÉ' és mind a hárman a karácsonyfa alá ugrottunk. Sorban átadogattuk egymásnak az ajándékokat... Stacey tőlem egy gyönyörű hosszú fekete estélyit kapott. Dorothy-tól pedig egy új barna magassarkú csizmát. Dorothy tőlem egy Louis-os párnát kapott... Telis-tele  Louis, Louis és Louis-al. Stacey-től pedig az új Ariana Grande karácsonyi albumot kapta. Én pedig Stacey-től a One Direction Our Moment parfümöt kaptam. Dorothytól pedig egy klafa UGG csizmát. Mindenki nagyon örült az ajándékoknak. Főzni nem nagyon főztünk semmit... Én és Dorothy egész nap Louisosdit játszottunk.. Stacey-nek kezdett elege lennie ebből... Ahogy videóztuk egymást, elkezdtünk sírdogálni... Egy kicsit elkenődött a sminkünk, de nem zavart minket. Megigazítottuk, és amint készen lettünk:
meghalljuk, hogy szól a duda odakintről, és sikoltunk egy nagyot.
- Úristen! Lehet, hogy ő lesz az! - fogja meg két vállam és rázogatni kezd kedves barátnőm, Stacey.
- Jól van már! - meresztem ki a szemeimet. - Azért ennyire nem kell megőrülni!
Majd rám kacsint nevetve Dorothy.
Én meg csak:- Mi van?
- Jaj menj már! Siess! - szólítanak a lányok.
- Oké, oké! - veszem fel sietősen magassarkúim.
- Na szia, érezd jól magad! - pusziltak meg mind ketten. Én meg csak átöleltem őket.
- Sziasztok! Köszi, de ti is! Jó beszélgetést és tévézést! - mosolygok, majd kilépek az ajtón, aztán meg az ajtót becsukom magam után. Lesétálok a lépcsőkön, és bezárom a nagy épület főbejáratajtóját is.
- Úristen ez egy fehér limó! - hallom a sikoltozásokat odabentről. Ah... Őrültek! Mondjuk, én ájuldoztam odabent, magamban, de... Nem, nem szabad erre gondolni Jasmine! De, öhm, egy hatalmas épületből, hogy hallod kint, hogy mi van bent? Erre felnézek a 7. emeletre és mit látok? Nyitva ablaknál figyelnek kifelé a teljesen nem normális barátnőim. Mindegy, hagyjuk a témát, tegyél úgy Jasmine, mintha ott sem lennének.
Beszálltam az 'átlagos hétköznapi autóba' egy LIMUZINBA..... Semmi különleges nincsen benne. Áh, dehogy! A vigyoromat 12764862548 kilométerről is látni lehetett... Vagyis, én így éreztem, de hiába, nem tudtam leállni... Miközben utaztunk a helyszín felé, 1D számokat adott le a rádió. A limuzin belsejében 5 kép volt, 5 hihetetlen elképesztően helyes fiúról. Fehér bőr húzatok... Ja és a legizgisebb mindenek előtt... Disco fények! Teljesen megőrültem az autóban... Voltak üdítők, gyümölcsök, csokoládék meg ilyen nassolni valók. nem volt rossz, mit ne mondjak! Tök hosszúnak tűnt az út, pedig mindössze más félórás volt. Mikor megérkeztem, a sofőr kinyitotta a hátsóajtót nekem, s kiszálltam. Két testőr várt engem a kocsi mellett. A sofőr elment gondolom parkolni, a két izmos bácsi pedig bekísért engem a szórakozóhelyre. A pia szag a levegőben felbecsülhetetlen szar volt. Nem nagyon szeretem a piát. Se az illatát. A hangzavar pillanatok alatt fejfájást okozott. Szörnyű volt a tömeg. Rengeteg híresség, rokonság, barátok stb... A szerencse az, hogy nincs klausztrofóbiám. Eltelt körülbelül 10-15 perc is, hogy megtaláltuk a fiúkat.

*Harry szemszöge*

- Nézd csak Louis, ott a nyertes lány! - hajoltam oda Louis-hoz a nagy zaj miatt.

- Igen látom... - válaszol Louis. 

Le sem tudtam venni róla a szemeimet.... Csak egy baj volt; nem hozzám ugrott először, hanem Louis-hoz. Nos, hát ő a szülinapos, nyilván csakis azért lehetett ő az első... 

- Sziaaa Louis! - sikoltott egy nagyot. Még a nagy zajban is hallottuk.

- Öhm, szia Jasmine! - fulladozott Louis.

- I don't know about you, but I'm feeling 22! - mutatott az ujjaival Jasmine ketteseket. Aztán rám nézett, majd odaugrott Zayn-hez.. 

- Hát szia Zaynie! De imádlak! - ölelte át Zayn-t is... CSAK NEM ÉN LESZEK AZ UTOLSÓ???

- Sziaaa Nialler! - öleli át őt is. Aztán Liamet... Na most jövök én!

- Adj egy ötöst Harold! - tartja jobb kezét felém.

- Örvendek. - kapom el a kezét, megfordítom s megcsókolom.

- Öh-öh-ö-ö-h-öh... - mereszti ki szemeit rám... Aztán ránéztem én is, egy kis idő után pedig mosolyogtam. Ő is mosolygott.

- És, izé, öh, hol van Eleanor? Perrie? Na és öhm Sophia? Ugye itt vannak a Little Mixes sztárok? Juj, találkozni akarok velük is! - hadar össze vissza Jasmine.

- Hát öh, Eleanor itt van... - mosolyog Louis. - Csak azt nem tudom, hogy most éppen hol...

- Perrie is itt van, de csak ő, a többi lány nincs. - mondja Zayn.

- Sophia is itt van. - válaszol Liam is.

- Szuper! Nem keresnénk meg őket is? - nézett Jasmine kutyus szemekkel mind az ötünkre.

- Keressük! Vagyis, van egy ötletem.... Mi ketten iszogatunk és megismerkedünk, addig ők meg elmennek megkeresni a barátnőjüket. Mit szólsz? - kacsintok a lányra.

- Na és én? - néz rám felháborodottan Niall.

- Te, öhm, Niall meg elmegy megkeresni Ed-et. - mosolygok a szőkére.

- Jó.. - indultak volna a srácok, mire Jasmine közbeszól.

- Ne-ne-ne! Várjatok srácok! - hívja fel mindenki figyelmét Jasmine. - Én a One Direction-nel akarom tölteni a napot és nem Harry Styles-sal! - háborodik fel.

- Oh, édes vagy! - ölelem át.

- Te is Harry! De ugyanúgy Niall, Louis, Zayn és Liam is! - szorít meg.

- Ugye nem akarod, hogy én szorítsalak meg? - súgom a fülébe.

- Nem nagyon... De elengedhetsz most már. - utasítgat Miss.. Miss... Mi a vezetékneve? Vagyis... akkor utasítgat Jasmine.

- Harry engedj már el! - sikítozik. Nem nagyon csíp engem... Lehet én vagyok a listája végén...

- Elengednél?! - szól megint. Jaj, de nem akarlak elengedni!

- Engedd már el Harry! - kiabál az összes fiú. Jó, oké.

- Kösz... Ha így folytatod, a buli végére megfoglak utálni Styles...

- Én is kaphatok egy ilyet? - kérdezi Niall.

- Persze, hogy kaphatsz! De... Ezt nem nekem kellene kérdeznem tőletek? Ez az egész kezd átváltozni egy őrült álommá...- gondolkozik el Jasmine. Niall egy szót meg sem mukkan, csak átöleli a csajom. A CSAJOM. Tarkó vakarásba kezdtem. Oh igen van egy ötletem! Szép kis előadás lesz! Elhúztam egy csajt a sok közül és lesmároltam... Erősen... Aztán mikor befejeztük (ami jó sokáig tartott) erre-arra kapdostam a fejem, de sehol nem láttam őket... A csaj ide adta a telefonszámát, majd elsétált... Sikításokat hallok... Ilyen: Gyerünk Liam! Gyerünk!-öket.. A hang felé lépkedtem... Meglátom Liam-et és Sophia-t ahogyan Sophia akar segíteni Liamen és a kanálon... Liam egy hatalmas kígyót akart magának venni a napokban, de még mindig fél a kanalaktól... Logika az van! No problem! Közelebb megyek és meglátom a csapatot... Balról-jobbra: Louis, Eleanor, Jasmine, Perrie, Zayn és Niall. Odaállok Louis mellé.

- Hogyan tűntetek el ilyen hamar? -beszélek Louis-hoz.

- Inkább az mi volt amit leműveltél ott az előbb? Normális vagy? Vagy már előre otthon berúgtál? Nem értelek haver... Szerintem megijesztetted a lányt... Ha tetszik, ne így fejezd ki! - oktatott ki Louis.

- Durva voltam? - igazgattam göndör fürtjeim.

- Harry, te erre büszke vagy?

- Nem... Csak valami megfogott benne és azonnal vágyom rá... Érted? - nézek le a padlóra...

- Persze, mint minden dögös lány, vagyis mint minden szerinted dögös lánynál akit csak meglátsz... - csóválja fejét Louis.

- Nem... Ő tényleg más... - nyalom végig ajkaimat.

- Persze... 5 perc alatt? Grat! - ad igazat magának Louis. Sőt, lehet én is igazat adok neki.

Prológus

2013.12.01. Vasárnap

Kedves naplóm,
ESZMÉLETLEN NAPOM VOLT!!! Szavakban megmagyarázhatatlan, csak érezni lehet. Elönt a melegség, és annyira hihetetlen ez az egész! A vágy, hogy december 24.-én látni fogom a ONE DIRECTION-T ÉLETNAGYSÁGBAN, asdfghjkl...Fejezzük ki az internetes kitalált, bugyuta szóval. Ma egész nap ordibáltam... A lényeg az, hogy megnyertem LOUIS WILLIAM TOMLINSON születésnapi buli belépőjegyét!
Minden ott kezdődött, hogy November 1.-én kihirdették a srácok, hogy a világ összes országából jelentkezhetnek 16 év feletti lányok. Egyet választanak a jelentkezőkből. És ma reggel kiderült, hogy a nyertes én vagyok!!! Annyira lehetetlen, nemde? -Furi, hogy a naplómnak teszek fel költői kérdést. Úgyis velem ért egyet mindenben.- Telefonon értesítettek pontosan 12:00-kor. A telefonom csengőhangjára ébredtem. Vasárnap mért ne aludhatnék délig? Na de mindegy is..
Akkor beleszóltak a srácok:
-SZIA, ITT A ONE DIRECTION!
Én meg: -MI? ÁLMOS VAGYOK.
És akkor ők: One Direction!
- Ahahaha, szép próbálkozás Stacey. -szólítom legjobb barátnőmet, aki mindig ilyen tréfákkal lát el. Közben iszok egy korty vizet.
1D: -Ki az a Stacey?- mondják egyszerre.
Ekkor kezdek csak igazán magamhoz térni, hogy tényleg ők azok. De azért még teszek egy próbát és meghallgatom újra a hangját/hangjukat. Attól függ.
- Hát te vagy!
- Nem, mi a One Direction vagyunk!- mondják ezt is egyszerre, majd Harry így szól:
- Be vagy szívva b***d meg? - nevet a telefonba.
- Nem, de ti, öhm, öhm öhm... MI? - köpöm ki a második korty vizemet a számból.
- Meglepődött a csaj... Hogy is hívják... öhm, Jasmine, ha igaz? - Nevet Niall.
- De ez hogy lehetséges? Honnan tudjátok a nevemet? - sikítozok és ugrálok az ágyamon örömömben.
- Hé-hé-hé, nyugi. Emlékszel még arra, hogy jelentkeztél a 'Louis Tomlinson szülinapi bulija jegy'-re? - kérdezte Liam.
- Ühüm- reszkettem az izgalomtól és a mosoly el nem tűnt volna a számról.
- Na, hát te nyerted meg! - ad beszámolót Louis.
- Úristen, hogy mi vaaan? - húzom el az a hangot.
- Így van! De azért ne ájulj el... - hallom a hangjáról, hogy mosolyog Louis a vonal másik végén.
- Oké, oké nem fogoook! - sikoltok a végén ismét egy nagyot. - De, kérhetnék valamit még gyorsan?
- Na mondjad! - szólt bele ismét Harry.
- Hallhatom Zayn hangját is külön? - haraptam el szám végét.
- Hát persze babe! Valami különleges üzi nekem? - szólt bele akkor már Zayn is.
- Juuuj! - kiáltottam újra nagyot. - Milyen ruhát vegyek fel az ünnepélyre? -nézegettem magam a tükörbe telefonálás közben és csavartam fel egy haj tincset mutató ujjamra.
- Valami szexi rövid karácsonyos koktél ruhát. Mert, ugye, ne felejtsük el azt se, hogy karácsony is akkor van... - mondta Zayn. Én meg csak sikítottam egyet. Vagy kettőt. Lehet hármat.. Négyet.
- Na majd még később hívunk! Szia! - mondták egyszerre a fiúk, majd letették a telefont.
Valahogy így történt.. Na jó lehet, hogy egy kicsit -nagyon- hihetetlen, hiszen én is alig tudom elhinni... Próbáltam őket vissza hívni, de már a szám amin hívtak ma reggel, már nem elérhető. Ezt nem tudom mire következtetni, lehet nem is erre ébredtem, hanem csak egy álom volt. De, hogy lenne már álom ha ott az a szám a telefonomban? Most már csak az idő számít. Hiszen azt mondták, hogy majd hívnak. Majd meglátjuk. Addig is, lefekszem aludni, mert a mai nap borzasztóan kifárasztott...